A jelenlegi keresztény gondolkodásban talán a legnagyobb probléma a bűnhöz való elpuhult hozzáállásunk.
Ezt hallom a “ne ítélkezz”, az “Isten épp olyannak szeret engem, amilyen vagyok” és a “tolerancia” felőli félreértésekben.(1)
De ez nem egyezik a Szentírással.
Valójában azokra a tévtanításokra hasonlít, amelyekkel Pál a korai egyházban foglalkozott: “Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?” Róma 6:1-4 (Lásd még Róma 3:5-8)
Elfelejtettük, hogy:
1. Isten nap mint nap “haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róma 1:18).
2. Isten azt mondja, hogy aki nem gondolja komolyan a bűnt, az hazug, nem pedig keresztény (1János 2:3-6).
3. Választhatjuk, hogy vagy a bűn rabszolgái legyünk, vagy pedig szabadok legyünk Krisztusban, nem választhatjuk mindkettőt (János 8:34-36).
Szeretjük-e annyira Jézust, hogy szilárd elhatározással igyekszünk elbánni bűneinkkel? Mindennapi életünknek tartalmaznia kell a bűnök bevallását, a bűnbánatot és az életet megváltoztató, bűnt legyőző önfegyelemet.
---------------------------------
(1) Félreértések a következő témákkal kapcsolatban:
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment