Mivel gyermekeink már kirepültek a családi fészekből, férjemmel elég szép rendet tudunk tartani a házunkban. De amikor az unokáink kicsik voltak, és a közelben laktak, látogatásaik mindent felforgattak. A rendetlenség édes kis forgószelei voltak, sütimorzsák és lenyúzott térdek voltak mindenütt. Az élet könnyebb lett volna, ha nem látogattak volna meg bennünket, de ó, mennyivel kevésbé lett volna jelentőségteljes!
Az élet értékes dolgai szinte mindig időt, erőfeszítést és önmegtagadást igényelnek.
Társdalmunk arra ösztönöz bennünket, hogy kielégítsük önző vágyainkat. Krisztus arra kér bennünket, hogy tagadjuk meg őket:
“Azután így szólt mindnyájukhoz: 'Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.'” (Lukács 9:23-24)
Valójábn akkor nyerünk, amikor “veszítünk”.
Ez a szépsége mindannak, amit Isten kér tőlünk, hogy megtegyük – mindig áldottak vagyunk az engedelmesség által, és Isten módszerei valóban értékesebbé teszik életünket (János 10:10)!
Az önmegtagadás fontos hitünk és jólétünk szempontjából. Ez egy “szokás”, amelyet a keresztényeknek ki kell alakítaniuk, ha hitünkben éretté akarunk válni.
💙💙💙
Javaslom, hogy olvasd el ezt az egyperces áhítatot is hasonló témakörben: Szükségünk van rá: önmegtagadás.
-------------
Eredeti: Self-Denial: Losing to Win
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment