Voltak olyan idők, amikor az emberek nem várták el a szüleiktől, hogy tökéletesek legyenek, mert megértették, hogy ők maguk sem azok. Ez különösen igaz volt azokra a keresztényekre, akik megértették Isten kegyelmét, és hittek Istennek, amikor azt mondta, hogy a szülők tisztelete jó hatással van saját jólétükre is (Efézus 6:2-3).
Egyik keresztény barátom ápolta haldokló alkoholista apját, bár soha nem volt ott, amikor szüksége lett volna rá. Megértette és elhitte Krisztus szavait a Lukács 6:32-33-ban:
“Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik.”
Azt is megértette, hogy aki nem tiszteli a szüleit, az Isten parancsait sem tiszteli (Efézus 6:2-3; 2Timóteus 3:1-5).
A társadalom gyors abban, hogy a szülőket hibáztassa a felnőttkori kapcsolati problémákért, de a tények nem támasztják alá ezt az állítást. A statisztikák azt mutatják, hogy a lakosságnak csupán 1%-a szenvedett szülői bántalmazás vagy elhanyagolás miatt, de a felnőtt gyermekek 25%-a mégis úgy döntött, hogy elidegenedik a szüleitől. Biztos vagyok benne, hogy bizonyos esetekben vannak enyhítő körülmények, de ezeknek az elidegenedéseknek a többsége abból adódik, hogy a felnőtt gyerekek indokolatlan elvárásokat támasztanak szüleikkel szemben, vagy egyszerűen túl önzőek ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyenek a kapcsolatuk érdekében.
Sok álkeresztény tanítás bátorítja ezt a szülői elidegenedést, ami egyenesen ellentmond Isten szeretetteljes parancsainak.
Bízzunk Isten Igéjében, és nőjjünk fel.
⯈ Megjegyzés: Szörnyű dolog, ha egy szülő fizikailag vagy szexuálisan bántalmaz egy gyermeket. Ha valódi bántalmazás áldozata lettél, akkor óvatosan és imádságos lélekkel kell kezelned kapcsolatodat. Ez az áhítat a világon élő emberek több mint 99%-ára vonatkozik, akiknek jó, közepes vagy nehéz szüleik voltak.
Kérem, vedd figyelembe ezt a jelentős különbséget:
A szülők 1%-ának bántalmazó viselkedését széles körben elítélik az egyházon belül és kívül is, és ennek így is kell lennie. Istentelennek és tragikusnak minősül.
Azonban a felnőtt gyermekek 25%-ának viselkedése, akik elvágnak a szüleikhez kötődő minden szálat, széles körben jóvá van hagyva az egyházon belül és kívül, amit számos féligazság tanítása is alátámaszt, mint például a Határaink c. könyvsorozat. Ez egy jel a sok közül, amely arra utal, hogy a Sátán elvakította a hitetlenek elméjét (2Korinthus 4:4), és sajnos néhány hívő is fogékony ezekre a hazugságokra (2Korinthus 11:3-4). Ez úgyszintén istentelennek és tragikusnak minősül.
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment