Istent életünk minden részlete érdekli, és arra vágyik, hogy közösségben legyen velünk!
Egy délután felhívott a négyéves unokám, Gracie. Annyira izgatott volt, hogy a szavai összemosódtak, ezért nem értettem mit mond.
A lányom átvette a telefont, és elmagyarázta, hogy kimosták a ruhákat, és megtanította Gracie-t, hogyan kell a zokniját egy kis gömbbe tekerni. Amint Gracie elsajátította a feladatot, megkérdezte: “Hol a telefon? El kell mondanom a nagyinak!”
Megtisztelve éreztem magam. Az a tény, hogy a zoknihajtogatás egy jelentéktelen dolog, valójában Gracie telefonhívását annál jelentősebbé tette számomra. Gracie tudja, hogy szeretem őt, és minden, ami fontos neki, az nekem is fontos.
 |
| Az én kis Gracie-m |
Ez Istennel való kapcsolatomra emlékeztetett.
A Zsoltárok 139:4-ben Dávid ezt írja: "Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam."
Annak ellenére, hogy ez igaz, Isten mégis azt akarja, hogy a nap folyamán folyamatosan beszéljünk vele (1Thesszalonika 5:17). Azt akarja, hogy megosszuk vele mindazt, ami eszünkbe jut.
Hajtogattál már ma zoknikat? Isten alig várja, hogy halljon róla!
🧦🧦🧦
Az alábbi áhítat is felbátoríthat:
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment