Sok évvel ezelőtt keményen, kritikusan, legalisztikus módon kezeltem egy helyzetet egy keresztény társammal kapcsolatban. Akkor úgy gondoltam, jól tettem.
De néhány évvel később, amikor érettebbé váltam az Úrban, rájöttem, hogy elrontottam a dolgot. A szívem akkoriban nem volt rendben, és ez hatással volt a tetteimre.
Mivel időközben egy másik államba költöztem, elvesztettem a kapcsolatot ezzel a személlyel. Ezért felkutattam az elérhetőségeit, küldtem neki egy e-mailt, és bocsánatot kértem tőle.
Néhány nappal később válaszolt az e-mailre, elmondta, hogy valóban megbántottam őt, és közölte, hogy megbocsát. Azt is elmondta, hogy értékeli a bocsánatkérésemet.
Csalódott voltam, hogy évekbe telt, mire eljutottam odáig, hogy megértsem a bűnömet ebben a helyzetben. Az viszont biztatott, hogy nem vagyok már ugyanaz, mint régen.
Miközben “félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket”, “Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:12-13).
Hálás vagyok, hogy munkája folyamatban van bennünk – Isten még nem végzett velünk! (Filippi 3:10-17)
Ha nyomja valami a lelkedet, arra biztatlak, hogy kérj bocsánatot Istentől és mindazoktól, akit megbántottál. Lehet, hogy nehéz megtenni, de ez fontos lelki érettségünk szempontjából.
Arra buzdítalak, hogy olvasd el ezt a három 1 perces áhítatot a bűnbánatról:
Nincs olyan, hogy jó bűn
Én már csak ilyen vagyok
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment