A magukat kereszténynek valló emberek néha feltételeket szabnak Isten parancsolatainak. Például:
"Majd akkor adakozok Isten munkájára, ha több pénzt keresek."
"Szexuálisan tiszta leszek, amikor nem lesz olyan nagy a kísértés."
“Akkor tanulmányozom majd a Bibliát, amikor nem leszek annyira elfoglalt.
"Tisztelni fogom a szüleimet, amikor megfelelnek az elvárásaimnak."
Ha valaki feltételekhez köti Isten parancsait, akkor nem veszi komolyan a hitét. Valójában, ilyen esetben meg kell kérdezniük önmaguktól, hogy valóban elköteleztük-e magukat Krisztus mellett.
Jézus azt mondja, hogy az Őt szerető emberek engedelmeskednek az Ő parancsainak (János 14:15; János 14:21; János 14:23). Így “megmaradunk az Ő szeretetében” (János 15:10). A Szentírás azt mondja, hogy arról tudhatjuk meg, hogy valaki igazán megtért-e az Úrhoz, ha úgy él, ahogy Ő parancsolja (1János 5:1-5).
Egyikünk sem tökéletes, de az igazi hívők komolyan veszik Isten parancsait. Igyekszünk teljes szívből engedelmeskedni, hagyjuk, hogy Isten belülről kifelé változtasson minket (Filippi 2:12-13).
Néha azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk kegyesek ha csendben maradunk, amikor egy hittársunk mentegeti a bűneit, de ilyenkor valójában engedetlenek vagyunk. Isten azt parancsolja nekünk, hogy gyengéden igazítsuk helyre őket (Galata 6:1; 1Korinthus 5:12; Jakab 5:19-20). Ha viszont mi magunk nem vesszük komolyan a hitünket, Isten másoknak parancsolja meg, hogy helyreigazítsanak bennünket.
Ő meghalt értünk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy valóban neki élünk-e (2Korinthus 5:15).
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment