Egy nem őszinte bűnbánat anatómiája

1Sámuel 15. része egy nagyon jó rossz példát mutat nekünk:

Saul király megtartotta a zsákmányt, amelyről Isten megparancsolta, hogy pusztítsa el.

Miután megszegte Isten világos és közvetlen parancsát, a következőke tette:

• Magát dicsérte engedelmességéért.
• Hazugságokkal mentegette magát.
• A bűnét a katonáira hárította.
• Azt állította, hogy önző tette valójában istentisztelet volt.
• Végül beismerte bűnösségét, és bocsánatot kért Sámueltől (nem Istentől).
• Azonnal megmutatta bűnbánatának nem őszinteségét, amikor arra kérte Sámuelt, hogy nyilvánosan tisztelje őt.

Miért nézzük ezt a rossz példát?

Azért, mert a nem őszinte bűnbánat sokkal gyakoribb, mint az őszinte, és sokan közülünk ugyanezeket a technikákat alkalmazzuk:

• Hízelgünk magunknak azzal, hogy magasra becsüljük saját jellemünket.
• Mentegetőzünk a bűn alól a "jó" indítékaink alapján.
• Másokat hibáztatunk (vagy a társadalmi elnyomásra fogjuk). 
• Arrogánsak maradunk.

Ezért figyelmeztet bennünket az 1János 1:8-10: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg... Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje."

-------------

Eredeti: Anatomy of an Insincere Repentance

Fordította: Márton Marika

Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.