Örök élet - 2

Egy anya dühös lánya

"Anyámnak nincsenek bűnei!" – mondta dühösen a nő. Azt akarta, hogy ezek az idegenek elhagyják a kórházi szobát, hogy nyolcvankét éves édesanyja békében meghalhasson.

Két barátom és én voltunk a nemkívánatos idegenek. Aznap a kórházban voltunk és imádkoztunk az emberekért. Előbb ez a nő is odahívott minket, hogy imádkozzunk beteg édesanyjáért.

Imádkozás után egy ideig elbeszélgettünk az idős asszonnyal, és alkalmam nyílt elmondani neki az evangéliumot. Amikor tudattam vele, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, akiknek szükségük van Krisztus megváltására, elismerte bűnét, és azt mondta, hogy imádkozni szeretne, hogy befogadja Krisztust.

Ekkor a lánya félbeszakított, ragaszkodva ahhoz, hogy az anyja mentes a bűntől.

Meglepett a lánya kitörése, és kíváncsi voltam, mit fog az anyja tenni. Meggondolja magát? Megkéri, hogy hagyjuk el a szobáját? A következő másodpercek kínosan lassan teltek el.

Egy olyan kultúrában, amely oly gyakran a szülőket túlságosan is hibáztatja a problémákért, ennek a lánynak az anyjáról alkotott véleménye egyedülálló volt. De a Biblia azt mondja, hogy senki sem mentes a bűntől, “mert minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön” (Róma 3:23).

Elég jó volt az anyja a mennyországhoz?

Talán a lánya azt akarta mondani, hogy anyja önzetlen életet élt, szolgált és segített másokon. Talán azt gondolta, hogy anyja jósága eltörli a bűneit. De a Biblia azt mondja, hogy az üdvösség “nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen.” (Efézus 2:9). Egy életen át tartó önzetlen tettek egyetlen bűnt sem írhatnak felül.

Vajon az anyja elég vallásos volt a mennyországhoz?

Talán ennek az idős asszonynak a lánya azt hitte, hogy az anyja bűntelen, mert mindig is “vallásos” volt. A farizeusok a valaha élt legvallásosabb emberek közé tartoztak. Gondosan adták a tizedet, böjtöltek, adakoztak a szegényeknek, imádkoztak, és részt vettek minden vallásos tevékenységben. Krisztus azonban azt mondta, hogy “ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Máté 5:20).

A vallás nem törli egyetlen bűnünket sem, ahogyan az ismeret sem. Lehet, hogy ez az idős asszony sokszor hallotta az evangéliumot. Lehet, hogy tudott arról, hogy aki hisz Krisztusban és az Ő megváltásában, annak örök élete van. De ez a tudás nem volt elég ahhoz, hogy üdvösséget nyerjen. A Biblia azt mondja, hogy az üdvösség azáltal jön létre, ha szívünkkel hiszünk (Róma 10:10), nem egyszerűen az által, hogy tudunk Krisztusról.

Saját félreértéseim

Miközben ennek a nőnek az ágya mellett álltam, eszembe jutottak az evangéliummal kapcsolatos múltbeli félreértéseim. Úgy nőttem fel, hogy hallottam az evangéliumot, és próbáltam “jó” lenni. Még nyilvánosan is megvallottam Krisztusba vetett hitemet, és megkeresztelkedtem. De mégsem voltam igazi, őszinte hívő.

Nagyon sok vallásos kifejezést használunk a kereszténnyé válás leírására – “életünket Krisztusnak szenteljük”, “Krisztust szívünkbe hívjuk”, “befogadjuk Krisztust”. De lehet, hogy még mindig nem értjük, hogy kereszténnyé lenni nem csak azt jelenti, hogy elfogadjuk Krisztustól az üdvösséget, hanem azt is, hogy a teljes életünket Őrá bízzuk. A kereszténnyé válás egy életet és gondolkodásmódot gyökeresen megváltoztató kezdete egy végtelen utazásnak, az Istennel való személyes kapcsolat kezdete.

Amikor végül igazán Krisztusnak szenteltem az életemet, minden megváltozott. Éheztem Isten Igéje után, és a Szentlélek elkezdett meggyőzni a bűneimről.

A Krisztussal való kapcsolatom néha arra késztetett, hogy olyan dolgokat tegyek, amelyek kényelmetlenséget okoznak. Például ideges voltam és féltem attól, hogy beszéljek Krisztusról ezzel a teljesen idegen asszonnyal a kórházi szobájában. Amikor az asszony lánya bosszús lett, még kényelmetlenebbül éreztem magam. Bárhol máshol szerettem volna lenni abban a pillanatban.

Mennyország vagy pokol – az ő döntése

De tudtam, hogy fontos az, amit csinálunk. Ez a nő nagy valószínűséggel a pokolba került volna miután meghal, ha élete végén nem bízta volna magát Krisztusra. Biztos vagyok benne, hogy Isten egyeztette ezt az utolsó időpontot neki velünk.

Vajon hogyan dönt a néni? Társaimmal némán imádkoztunk, ahogy teltek a másodpercek. Aztán a lánya újra megszólalt: – "Nem fogom ezt az imát imádkozni!" – mondta egy utolsó kísérletként, hogy lebeszélje anyját.

Biztos vagyok benne, hogy az idős asszony gyengének és sebezhetőnek érezte magát, lánya ellenvetései pedig erőteljesek voltak.

De a hit átjárta a szívét, és ez adott neki erőt, hogy legyőzze ezeket az akadályokat. Tudta, hogy 82 éves élete legfontosabb döntését hozza meg. Amikor elhagytuk az ágyát, angyalok kórusai örvendeztek a mennyben a lélek felett, aki most először volt igazán “bűntelen” Krisztus elvégzett munkája miatt.

Szeretnéd-e ma ugyanezt az életmentő döntést meghozni, mint ez a nő? 

Ha üdvözülni szeretnél, meg kell értened ezeket az igazságokat:

1. Senki sem elég jó ahhoz, hogy a mennybe jusson.

Róma 3:23: Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.

2. Mindannyian halált érdemlünk.

Róma 6:23: A bűn szolgálatáért járó bér a halál, Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.

3. De Isten szeretett minket, és elküldte Jézust, hogy fizessen bűneinkért a kereszten.

Róma 5:8: Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.

4. Az üdvösségnek ezt a nagy ajándékát úgy kaphatjuk meg, ha szívből jövő hitvallást teszünk.

Róma 10:9-10: Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.

5. Ez az ajánlat mindenki számára elérhető.

Róma 10:13:  Mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét.

Ha hiszel ebben, Krisztus azt mondja, hogy “számold ki az Ő követésének az árát” (Lk 14:25-33).

A jó cselekedetek nem mentenek meg minket. Isten kegyelméből üdvözülünk. De miután megváltást nyerünk, odaszánjuk magunkat arra, hogy Isten Igéjében megújítsuk elménket, elforduljunk bűneinktől, megtagadjuk önmagunkat és kövessük Krisztust. Ez egy szívből fakadó elkötelezettség.

Ha megértetted ezeket a dolgokat, és Krisztust szeretnéd követni, akkor bándd meg őszintén bűneidet, és kérd Krisztust, hogy legyen Urad és Megváltód.

Egy hasonló cikk, mely a megváltást és az örök életet magyarázza: "Több út is vezet a mennybe?"

Ez az igaz történet jó kiindulópont azoknak, akik még nem tudják, mit jelent Jézus követése. Bátorítalak, hogy tanulmányozd Isten Igéjét János evangéliumával kezdve, és engedd, hogy Isten kibontakoztassa csodálatos tervét.

-------------

Eredeti: Eternal Life

Fordította: Márton Marika

Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.