A
fájdalom nem kívánatos ajándék, de attól még ajándék.
Nem kérjük, nem élvezzük, mégis mindannyian megtapasztaljuk bizonyos formáit előbb vagy utóbb.
Barátom Peggie úgy tartja, hogy „A fájdalom mindig változást idéz elő.”
Igaza
van. Engedhetjük, hogy megbénítson és haragra, keserűségre és depresszióra
sarkalljon. Vagy engedhetjük, hogy bölcsességgel, érzékenységgel, alázattal és
kegyelemmel ruházzon fel.
Amikor szenvedek, szeretem Istent olyan bibliai részekre emlékeztetni, ahol megmenti népét és szeretnék elfeledkezni azokról a részekről, ahol eléggé szereti követőit ahhoz, hogy megengedje számukra a szenvedést, saját és mások javára. (Pl. József és Pál)
Azért neveljük a gyermekeinket, azért visszük el őket oltásra vagy akár egy műtétre, mert szeretjük őket. Lehet, hogy azzal vádolnak minket, hogy hagyjuk őket szükségtelenül szenvedni, de egyszerűen csak nem értik.
Isten gyermekeiként is gyakran félreértjük ezt. Ő soha nem ígérte meg, hogy nem fog minket fájdalom érni a földön (Zsidók 12:1-11). Azt ígérte, hogy javunkra lesz ez is. (Róma 8:28).
Segíts, Uram, hogy helyes módon tudjunk a fájdalomra tekinteni.
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlelvelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces ahítatainkat.
Fordította: Bolbásné Gyaraki Viola
