Amikor Isten mondta Mózesnek, hogy beszéljen a fáraó előtt
(2 Mózes 3 és 4 fejezet),
akkor
Mózes a következőket válaszolta Istennek:
1. Ki? Én?
2. Mit mondjak, ki küldött?
3. Nem fognak rám hallgatni!
4. Nem vagyok én ékes szóló!
5. Küldj valaki mást!
Istennek nem voltak elegendő Mózes kifogásai, és mindeközben nem is akarta bátorítani Mózest a saját önértékelésében. Ehelyett, Isten Önmagáról és a saját képességeiről beszélt.
Nem az számított kicsoda Mózes, hanem hogy kicsoda Isten!
Isten elmagyarázta Mózesnek, hogy Ő nem a kisbetűs isten, mint Egyiptom istenei, hanem Ő A hatalmas VAGYOK! Isten az Aki mindent megad Mózensek ami kell, még a szavakat is a szájába.
El tudom képzelni, amikor a 4. kifogáshoz ért Mózes - amikor azt mondja, hogy nem tud ő ékes szólóan beszélni -, akkor azt gondolta Isten, hogy: Nem az ékeszólásoddal van gond, hanem a hallásoddal, mert azt próbálom neked mondani, hogy ez nem rólad szól, hanem Rólam.
Szerintem, sokan tudunk azonosulni Mózes hozzáállásával, de ezek után elég nyílvánvaló, hogy amire Isten kér minket, a kifogásaink nem elegendőek ahhoz, hogy elutasítsuk Isten hívását.
Eredeti forrás:
1-Minute Bible Love notes - Not a Good Listener