Ám a nép újra meg újra, folyamatosan és kitartóan zúgolódott.
Azt állították, hogy az Egyiptomba való visszatérés jobb lenne, mint Isten útján járni, pedig ott rabszolgaként éltek és csecsemőiket lemészárolták.
A rabszolgaság és maga a bűn gyakran kiszámíthatóbb és népszerűbb, mint az Úr követése. Az izraeliták állandó panaszkodásának és hitetlenségének az lett az ára, hogy az a nemzedék nem mehetett be az Ígéret Földjére. És a mi panaszkodásunknak és hitetlenségünknek is mindig ára van.
Amikor Isten Igéje arra buzdít minket, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit, adjunk vagy adjunk fel valamit, higgyünk vagy többé már ne higgyünk valamiben, kövessünk valamit vagy maradjunk egyhelyben..., akkor panaszkodhatunk és megrekedhetünk a rabszolgaságban, vagy az Úr vezetésével járhatjuk utunkat a még ismeretlen hit birodalma felé.
„Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed!” 5Mózes 8,6-10
Menjünk tovább Isten útján!
Balla Márta fordítása
Complain or Walk
