Gyakran eszembe jut ez a hasonlat, amikor úgy érzem, hogy valahogy nem találom a helyemet, és nem ott vagyok, ahol lennem kellene. Valahányszor kezdek letérni az útról, és a saját fejem után menni, amikor akár csak egy kicsit is engedetlen vagyok Istennek, úgy érzem, mintha Jézus igája kezdené “feltörni a nyakamat”.
Mi az az iga? Olyan fa- vagy fémszerszám, amely két állatot – például ökröt vagy lovat – összekapcsol, hogy együtt húzzanak egy terhet. Segít nekik összehangoltan, egy csapatként dolgozni.
Általában az egyik állat erősebb vagy tapasztaltabb, ezért természetes módon ő szabja meg a tempót és az irányt, a másik pedig követi őt.
Jézus ezt mondta: “Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem… mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:29–30)
Ezzel azt akarta mondani, hogy igába kell fognunk magunkat vele együtt, mert ha az ő irányítását követjük, könnyebben tudunk lépkedni. Amikor azonban a saját utunkat próbáljuk járni, a másik irányba húzva, az iga többé nem tűnik könnyűnek, hanem elkezdi “feltörni a nyakunkat”. Ilyenkor Isten Lelke meggyőz bennünket arról, hogy vissza kell térnünk a helyes útra (Galata 5:25).
De mi van akkor, ha nem érezzük ezt a “dörzsölést”, amikor elkezdünk letérni a helyes útról? Ha ez történik, akkor meg kell vizsgálnunk önmagunkat, hogy valóban Jézus igája alatt vagyunk-e, vagy esetleg már “kicsúsztunk alóla” (2Korinthus 13:5).
Ha az ő igája alatt vagyunk, akkor valahányszor nem engedelmeskedünk Istennek, érezni fogjuk ezt a kellemetlen érzést a lelkünkben.
Ügyelj arra, hogy Jézussal egy igában járj, és légy érzékeny arra, amikor az iga dörzsölni kezd!
----------------
Eredeti: When the Yoke Rubs Your Neck
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment