George Muller (1805-1898) minden vagyonát pénzzé tette, és az árvák megsegítéséért dolgozott fizetés nélkül.
Anélkül, hogy pénzt kért volna, imádságain keresztül három árvaházat hívott életre, ám a szíve szakadt meg mindazokért, akiket mégis el kellett utasítania.
A következő imakérése, egy 700 főt befogadó árvaház „lehetetlennek” tűnt. Nehéz idők jártak akkoriban, és az emberek őrültnek hitték. Muller azonban ezeket a szavakat jegyezte le: „A hatalmas összeg, ami ehhez kell, egyfajta titkos örömmel tölt el; mert minél nagyobb a nehézség, amin felül kell kerekednünk, annál inkább megmutatkozik az Úr dicsősége és az, hogy mennyi mindent tehetünk ima és hit által.”
Haláláig Muller több mint 10.000 árvát ruházott fel, menedéket nyújtott számukra és kitaníttatta őket anélkül, hogy valaha egy fillért kért volna bárkitől.
Képzeljük el, mi történne, ha csak egy morzsája lenne bennünk Muller hajlandóságának arra, hogy önmagunkat és anyagi javainkat adjuk felebarátainknak.
Muller életrajza inspirált engem, de szégyenkeztem is kicsi és fukar hitem miatt.
Azt kívánom, bárcsak én is ugyanazzal a szenvedéllyel tudnám az Urat szeretni, mint George Muller.
*Muller kortársa, Charles Dickens írta a Twist Olivért, a jól ismert regényt, amelyhez a történelem azon időszakának árvaházai, szegényházai és utcagyerekei szolgáltatták az alapot.
Balla Márta fordítása
Secret Joy
