„Csináld meg újra, Papi!”

Unokáink – csakúgy, mint minden kisgyermek – képesek megtenni ugyanazt a dolgot újra és újra, anélkül, hogy megunnák. A felnőttek azonban könnyen elveszítik az érdeklődésüket és egyben a türelmüket is. 

A férjem türelmesebb nálam, ezért ő az unokáink kedvenc játszótársa. 

G. K. Chesterton ezt írja: „Mivel a gyermekekben buzog az életerő, s mert szellemük tüzes és szabad, azért kívánják, hogy a dolgok ismétlődjenek, és ne változzanak. … [Mert] a felnőtt emberben nincs elég erő, hogy az egyhangúságnak örvendezzék. … [lehet], hogy Isten minden százszorszépet egyenként alkot, de sosem fárad bele, hogy megalkossa őket. Lehet, hogy benne megvan a gyermekség örök étvágya, mert mi vétkezünk és megöregedünk, de a mi Atyánk ifjabb, mint mi vagyunk.” *

Nagyon tetszik nekem ez az Isten-kép – azé az Istené, aki izgatottan alkot meg minden egyes százszorszépet.

„az Úr … nem fárad el, és nem lankad el … Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Ézsaiás 40,28-29 

Még ma hálát adok az Úrnak, aki folytonos makacsságom ellenére ismételten megkegyelmez és megbocsát.
* G.K. Chesterton: Az örökkévaló ember (Budapest, Szent István Társulat, 1985) 
Balla Márta fordítása 
"Do It Again, Poppy!"
 
Ezt az üzenetet az új audiós funkció használatával hallgathatod meg.: