Tudva azt, hogy ez valószínűleg egyenlő a halálos ítéletével, egy 33 esztendős belga szerzetes felajánlotta a segítségét. Damien Atya már kimutatta a szeretetét a hawaii emberek felé, hiszen a Nagy Szigeten szolgált, és megtanulta a nyelvüket is. Most Krisztus evangéliumát a Molokai szigetén élő leprásokkal osztotta meg: a sebeiket kötözte, gyümölcsösöket ültetett, szarvasmarhát importált, és állami támogatást keresett. Ezenkívül házakat, egy templomot és két árvaházat épített fel, valamint vízvezetéket létesített az édesvíz ellátás érdekében.
Mások is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba, egészen addig, amíg a kormány ki nem tiltotta a látogatókat. Ám Damien ott maradt, és ezek között a száműzöttek között élt. Végül ő maga is leprás lett, és 49 esztendős korában meghalt.
Nem számít, melyik felekezethez tartozunk, Damien Atya példája ösztönzőleg hat ránk.
(Jakab 2,14-17; Zsid 10,24)
Az ő élete is Isten szeretetének a képe: ha Krisztus nem jött volna le közénk, és nem élt volna közöttünk, mi is csak reményvesztett száműzöttek lennénk.
Balla Márta fordítása
Outcasts