Száműzöttek

1865-ben a hawaii leprásokat élethosszig tartó karanténba zárták Molokai szigetére. Megfelelő élelmiszer és orvosi ellátás híján a reményvesztett áldozatok állati körülmények között éltek. Elharapózott az ittasság, a bűnözés és a perverzió. 

Tudva azt, hogy ez valószínűleg egyenlő a halálos ítéletével, egy 33 esztendős belga szerzetes felajánlotta a segítségét. Damien Atya már kimutatta a szeretetét a hawaii emberek felé, hiszen a Nagy Szigeten szolgált, és megtanulta a nyelvüket is. Most Krisztus evangéliumát a Molokai szigetén élő leprásokkal osztotta meg: a sebeiket kötözte, gyümölcsösöket ültetett, szarvasmarhát importált, és állami támogatást keresett. Ezenkívül házakat, egy templomot és két árvaházat épített fel, valamint vízvezetéket létesített az édesvíz ellátás érdekében. 

Mások is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba, egészen addig, amíg a kormány ki nem tiltotta a látogatókat. Ám Damien ott maradt, és ezek között a száműzöttek között élt. Végül ő maga is leprás lett, és 49 esztendős korában meghalt.

Nem számít, melyik felekezethez tartozunk, Damien Atya példája ösztönzőleg hat ránk. 
(Jakab 2,14-17; Zsid 10,24) 

Az ő élete is Isten szeretetének a képe: ha Krisztus nem jött volna le közénk, és nem élt volna közöttünk, mi is csak reményvesztett száműzöttek lennénk. 
Balla Márta fordítása 
Outcasts Ezt az üzenetet az új audiós funkció használatával hallgathatod meg.: