Valamennyivel több mint tíz évvel ezelőtt a legintenzívebb érzést akkor éltem át, amikor elutazásunk előtti napon Budapesten voltunk.
Három hónapig szolgáltunk Magyarországon, és hirtelen egy olyan érzésem támadt, hogy soha többé nem fogok budapesti utcákon járni.
2004 és 2009 között Budapesten éltünk és keresztény munkát végeztünk. Azóta minden évben visszatértünk néhány hónapra. Ezért ez az érzés teljesen váratlanul ért.
Nem rágódtam rajta, de sokszor eszembe jutott – egészen addig, amíg a következő évben újra Budapestre nem léptem... majd az azt követő évben is, és azután is, és így tovább.
Az érzések erőteljesek, de megbízhatatlanok. Összezavarják a gondolkodásunkat és befolyásolják a viselkedésünket.
A legmegbízhatatlanabb érzés, amit néha átélünk, az az érzés, hogy Isten elhagyott bennünket vagy megfeledkezett rólunk. Ez gyakori reakció, amikor zavaros nehézségekkel nézünk szembe – de ez a pokolból származó hazugság.(1)
Isten soha, soha, soha nem hagy el minket, és nem mond le rólunk (Zsidók 13:5). Ez tény – nem érzés!
Nagyon tetszik ez az igevers az angol Bővített fordításban (Amplified Bible):
“Mert ő megmondta: ‘Semmiképpen el nem hagylak téged [semmilyen körülmények között], sem nem hagylak magadra [nem mondok le rólad, nem vonom meg tőled a támogatásomat, semmilyen mértékben nem hagylak tehetetlenül], sem nem fordulok el tőled, nem maradok el tőled, sem el nem engedlek téged [teljes bizonyossággal nem]!’”
💙💙💙💙💙💙💙💙
(1) Még a zsoltáríró is néha úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. Lásd:
Viszont minden alkalommal az utánuk következő versekben visszafordította a fókuszát Istenre és felbátorodott.
-------------
Eredeti: The Most Unreliable Feeling of All
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment