Megtört emberek vagyunk, akik egy megtört világban élünk, ahol fájdalmat, szenvedést és kihívásokat tapasztalunk meg.
Amikor szenvedünk, emlékezhetünk arra, hogy a Szentírás azt mondja: “Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Korinthus 4:16-18)
Ebben az életben szomorúságot élünk át, de a mennyben minden bánattól szabadok leszünk (János 16:33).
De hogyan segíthetünk másoknak, akik szenvednek? Néha elkerüljük a szenvedő embereket, mert nem tudjuk, mit mondjunk nekik vagy tegyünk.
Hadd adjak néhány tanácsot saját tapasztalataimból:
1. Ha nem voltál pontosan ugyanabban a helyzetben, soha ne mondd azt, hogy “Értem, min mész keresztül.” Mert nem érted.
2. Ne idézd a Róma 8:28-at, hacsak ők maguk nem hozzák fel. Ha rosszkor idézzük, úgy tűnhet, mintha alábecsülnénk a fájdalmukat.
3. Ne mondd nekik azt, hogy ők a felelősek a szenvedésükért, hacsak a problémáik nem közvetlenül és teljes mértékben Isten parancsai elleni lázadásból fakadnak (lásd: Jób ítélkező barátai).
Keresztény életem kezdetén én is elkövettem ezeket a hibákat, de a saját szenvedéseim megtanítottak arra, hogy ezek mennyire fájdalmasak lehetnek.
Ehelyett hallgassuk meg a szenvedőket, és éreztessük velük, hogy törődünk velük (Róma 12:15; Galata 6:2). Ha szükséges, segítsünk nekik fizikai szükségleteikben is.
De a legfontosabb módja annak, hogy kifejezzük szeretetünket a szenvedők iránt, az, ha imádkozunk értük (1Timóteus 2:1).
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment