2008-ban történt.
Tízórás vonatozás után Krakkóból az éjszaka sötétjében érkeztünk meg férjemmel a budapesti Keleti pályaudvarra. Az állomás hátborzongatónak tűnt a vasúti sínektől, amelyek Európa végtelen sötétje felé futottak.
Egy magyar ember közelített meg minket, aki szállást kínált reggelivel. Amikor elmondtuk neki, hogy Budapesten élünk, elindult velünk a kijárat felé és megkérdezte:
“Mit csináltok Budapesten?”
“Keresztény munkát” – válaszolta Michael.
A férfi elmosolyodott, és gúnyos hangon azt mondta: “Ó, megijedtem tőled! Lehet, hogy megpróbálsz kereszténnyé tenni!”
“Tőlünk nem kell félned” – mondtam –, “de Isten keres téged”.
“Szerintem Isten a fákban, a szélben, a kövekben van” – mondta.
“Isten nem az, akinek az emberek hiszik” – válaszoltam. “Isten az, akinek Ő maga mondja magát.”
“Találkoztatok már vele?”
“Igen, találkoztunk” – mondta Michael. – “Kapcsolatunk van Jézussal”.
“Nos, én is kerestem, de nem találtam meg. Én önmagamban hiszek.”
“Akkor fogod Őt megtalálni, amikor nem hiszel magadban” – mondtam.(1)
“Imádkozni fogunk, hogy Isten kinyilatkoztassa magát neked” – mondta Michael, amikor kiértünk az állomásról.(2)
“Ne imádkozz értem” – nevetett. “Nem hiszek az imában.”(3)
“De mi igen” – mondta Michael.(4)
Ez az ember oly sok embert képvisel, akik egy jelképes vonaton utaznak a pokol felé. Isten megállókat rendez számukra, üdvösséget kínálva nekik. Néha éppen minket helyez el az egyik ilyen állomáson.
Készüljünk fel, hogy beszéljünk az Ő érdekében.
----------------
(2) 1Timóteus 2:1-4; Máté 28:18-20. Amikor ez megtörtént, nem gondoltuk azt, hogy folytatnunk kellene a vitát ezzel az emberrel. Úgy éreztük, megtettük azt, amit Isten elvárt tőlünk éppen akkor. Máskor Isten Szelleme lehet, hogy többre késztet bennünket. Isten segítségét kell kérnünk, hogy ilyen helyzetben érzékenyek legyünk az Ő vezetésére.
(3) Zsoltárok 10:4
(4) Kolossé 4:2
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment