Bizonyos szempontból minden családnak megvan a maga “dialektusa”. Ez azt jelenti, hogy szeretettel ugratjuk egymást, vagy emlékeztetjük egymást múltunk nehéz, vagy éppen csodálatos helyzeteire. Néha egy szó, amit kimondunk, olyan múltbeli emlékeket és tapasztalatokat hoz magával, amelyeket csak egy családtag ért meg.
Erről az 1Korinthus 2:12-13 jut eszembe:
“Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott. Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk.”
Bátorítalak, hogy olvasd el ezt a teljes szakaszt (9-16. vers), hogy jobban megértsd ezt a csodálatos igazságot. Ez elmagyarázza, hogy nekünk, akik Isten családjának tagjai vagyunk, egyedi “dialektusunk” van. Olyan szavakat mondunk, amelyeket “csak a Szellem által lehet felismerni” (14. vers), amelyeket Isten családtagjaiként szerzett közös ismereteink és tapasztalataink által értünk meg.
Amikor Isten megszabadított minket a bűntől, “Krisztus értelmét” adta nekünk (16. vers). Ezért érthetünk meg olyan szellemi dolgokat, amelyeket a nem keresztények nem értenek. Ez pedig arra motivál bennünket, hogy beszéljünk hitünkről, hogy mások is “megérthessék, mit ajándékozott nekünk Isten”.
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment