1Thessz 5:17 mondja, hogy szüntelen imádkozzunk, de mit is jelent ez valójában?
Úgy tűnik, mintha lehetetlen parancsolat lenne.
Hogyan tudnánk szüntelen imádkozni, amikor dolgozunk, gondozzuk a gyerekeket, tanulunk, emberekkel beszélgetünk, és zajlik a normális élet?
De mégis megthetjük ezt, mert hozzáállás kérdése, a “gondolataink rögzítése” (Ézs 26:3).(1)
Ez nem történik automatikusan. Szántszándékkal kell igyekeznünk kifejleszteni ezt a hozzáállást, hogy Istentől függjünk. (Péld 3:5) Ez után, amikor már megértjük napi, óránkénti, percenkénti szükségünket Isten iránt, akkor az ima már automatikussá válik, szinte mint a lélegzetvétel (Ef 6:18).
Ez lesz az első reakciónk minden szituációban. Istennel beszéljük meg a részleteket épp úgy, mint a nagy döntéseket.
Soha nem tétovázunk tanácsot kérni Tőle vagy figyelni az Ő hangjára (Fil 4:6; Zsid 4:16).
“Isteni találkozókat” keresünk nap közben (Kol 4:2). Ha valakinek fájdalma vagy harca van, azonnal felemeljük őt imában (1Tim 2:1).
Ha aggódunk, vagy félünk, szárnyai alatt keresünk oltalmat (Zsol 91:4; Zsol 17:8).
Úgy is mondhatjuk, hogy az imádság a mi “alapértelmezett üzemmódunk”.
-----------------
(1)(Egyes angol fordításokban az áll, hogy “akinek az elméje rajtad marad, nyugszik, rád támaszkodik, hozzád ragaszkodik…” ~ a fordító megjegyzése.)
-----------------
Eredeti: Pray Continually….How?
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment