Sajnálod vagy bánod? (1. rész)

„Sajnálom, ha bármit tettem, amivel megbántottalak.”

„Sajnálom, hogy cserben hagytalak, de számomra túl magasak az elvárásaid.”

„Sajnálom, de amit te tettél az még rosszabb!”

Bár mindegyik mondat úgy kezdődött, hogy „Sajnálom...”, mégsem nevezhetjük egyiket sem bocsánatkérésnek.

Az első bűn után, Éva a kígyót hibáztatta, Ádám Évát és Ádám még Istent is, amiért mellé adta Évát (1 Mózes 3:8-13)!

Ettől a naptól kezdve, nekünk embereknek, mindig is problémát jelentett az őszinte megbánás.

Pedig az őszinte megbánás, az őszinte sajnálat, és az őszinte bocsánatkérés létfontosságú szellemi egészségünkhöz.

Észrevetted, hogy Krisztus fő üzenete ez volt: „Bánd meg és térj meg!” (Máté 4:17)?

A megbánás és a megtérés elengedhetetlen része a megváltásnak: ha nem látjuk be komolyan bűnösségünket, nem látjuk be a Megváltó iránti szükségünket sem.

Ugyanígy, a megbánás és a megtérés szükséges az egészséges emberi és Istennel való kapcsolathoz is (1 János 1:8-10).

„Nem hallgatott volna meg, ha szívemben hamisságot talál.” Zsoltárok 66:18 

Hálás vagyok, hogy Isten segítségével megszabadulhatunk mások hibáztatásától és őszinte megbánásra juthatunk.

Töltsünk ma időt azzal, hogy őszintén megbánjuk bűneinket, amiket Isten és mások felé elkövettünk.

Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlelvelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces ahítatainkat.  

Fordította: Bolbásné Gyaraki Viola

Eredeti: No Regrets