Mielőtt megismertem az Urat, megtanultam kívülről a 23. zsoltárt a Vasárnapi iskolában. Ötven egy néhány évvel később, bármikor felidézem, olyan gondtalannak érzem magam, mint gyermekkoromban.
Mégis akkor vált ez a zsoltár a legfontosabbá az életemben, amikor édesanyám beteg volt. A kórházi ágya mellett ültem és imádkoztam, amíg ő aludt. Óvatosan, nehogy felébresszem, elkezdtem hangosan felmondani a 23. zsoltárt. A felénél édesanyám is bekapcsolódott, és együtt fejeztük be. A zsoltár a lelke részévé lett, noha nem volt teljesen éber.
Néhány héttel később édesanyám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szemben találkozhatott az ő Pásztorával.
Ha még nem tudod a 23. zsoltárt kívülről, arra bátorítanálak, hogy memorizáld ezen a héten, mert leírhatatlan erejű vigasztalást nyújt.
Balla Márta fordítása
From Childhood to Our Last Breath
Először publikálva: '11.11.04.
