Tükröm-tükröm

„Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?”

1937-ben, amikor a Disney stúdió a Hófehérkével debütált, a nézők azonnal megértették, hogy a mostoha azért gonosz, mert csak a saját énképe foglalkoztatja.

Az elmúlt 75 év során azonban a kultúránk a gonosz mostoha „tükör-effektusát” reklámozta azáltal, hogy azt sugallja számunkra: megérdemeljük a folyamatos dicséretet, sőt szükségünk is van rá ahhoz, hogy az énképünket fejlesszük, noha az erről szóló tanulmányok azt mutatják, hogy ez nem működik.

Isten beszél nekünk tükörről és énképről is:

„Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” Jakab 1, 23-25

Isten Igéje olyan tükör, amely az Ő képére formál bennünket, dicséretet és dicsőséget ad Neki. Nézzünk hát bele odaadó figyelemmel!

Mirror, Mirror