„Bármennyire is furcsán hangzik, a megszokott jólét nem előnyös egy faj
számára. A kihívások nélküli életnek megvannak a negatív következményei szinte
minden élőlény számára.”*
És ez az emberekre is igaz.
Az a tapasztalatom, hogy ha soha
nem szenvedtem volna az életem során, akkor hamis istenképem lenne, elbizakodottabb és önzőbb lennék.
· gyengébb lennék érzelmileg és lelkileg.
· kevésbé érezném át mások problémáját.
· kevésbé lennék hálás az Úrnak.
Időnként így is elbizakodott
vagyok és önző, érzelmileg és lelkileg instabil, nem érzem át mások problémáit
és hálátlan vagyok Isten iránt. A szenvedésnek köszönhetően azonban
fejlődtem, és a jövőben is fejlődni fogok.
Még mindig megszakad a szívem, amikor
az életem egyes eseményeire visszagondolok, de őszintén mondhatom, hogy hálás
vagyok Istennek azért a növekedésért, amit ezeknek a fájdalmas élményeknek
köszönhetek.
„Pillanatnyilag ugyan semmiféle
fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az
igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Zsid 12,11
Köszönöm Atyám, hogy a
szenvedések által növekedek. (Zsid 12,1-12)
*Az idézet James Dobson Amikor nem értjük Istent című könyvéből
származik.
