A sötétben üldögélve
Nem ez volt az első alkalom, hogy egy sötét
szobában üldögéltem.
Számos európai hotelben ugyanazzal a
mágneskártyával lehet kinyitni az ajtókat, amellyel a szobában az elektromos áramot lehet
szabályozni. Így, amikor az ember távozik a szobából, minden automatikusan
kikapcsol, beleértve a fűtést és a légkondicionáló berendezést is.
Ez igazán környezetbarát megoldás, de nem annyira felhasználóbarát.
Így hát Horvátországban, a mobiltelefonom valamint
a bejárat és a szobaajtó nyitásához egyaránt szükséges mágneskártya nélkül ott
üldögéltem a szobámban, a sötétségbe burkolózva, mialatt a férjem, Michael a kocsihoz ment valamiért.
A sötétben üldögélve Istenre gondoltam. Ő mindig
elérhető, és mindig készen áll arra, hogy az Ő fényét adja nekünk. Ő nem fukarkodik
vele, minket sem kér arra, hogy takarékosan osszuk be, és nem hagy minket a
sötétségben ülni, mivel „az Isten
világosság, és nincs benne semmi sötétség.”
(1János 1,5)
Elgondolkodtál-e már valaha azon, hogy nincs benne
sötétség, még egy árnyéknyi sem? Mennyire csodálatra méltó mindez!
