- A fiatalkori büszkeség: A 20-as és 30-as éveinkben járva úgy gondoljuk: bármire képesek vagyunk. Az önérzetünk is ezt erősíti bennünk, ám amennyiben ez nem szorgalmon és képességeken alapul, akkor rombolóan hat. Az, hogy azt hisszük, hogy meg tudunk tenni valamit, még nem jelenti azt, hogy képesek vagyunk rá. (Róma 12,3)
- Az érett korúak büszkesége: Amikor önelégülten dicsekszünk a sikereinkkel. Az Úr azonban nem a sikereink miatt dicsér minket, hanem a hitünkért. (Máté 6,33)
- Az időskori büszkeség: Amikor nem fejlődünk lelkileg, berögződtek a szokásaink, amelyeket vagy a nehézségekből származó keserűség vagy az életünk során elért teljesítmény miatt érzett arrogancia táplál. Az Úr azonban azt akarja, hogy idősebb korunkban is gyümölcsöző életet éljünk. (Zsoltárok 92,14)
Életünk minden szakaszában hajlamosak vagyunk a büszkeségre, amire Isten a következő megoldást nyújtja számunkra:
„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Jakab 4,10
A büszkeség tovatűnik, amikor felismerjük saját gyengeségünket és megérezzük Isten erejét.
Balla Márta fordítása
Pride
