Isten meg tudja gyógyítani a szívünk sebeit, ha átadjuk neki őket...
Nem jó dolog lekaparni a sebekről a vart. Hagynunk kell, hogy begyógyuljanak.
Nem jó dolog újra és újra feltépni a szívünk sebeit sem. Hagynunk kell, hogy begyógyuljanak.
Miért tépjük fel újra és újra a szívünk sebeit?
1. Mert összezavarnak bennünket.
2. Mert szeretnénk, ha végre megszűnne a fájdalmunk.
3. Mert szeretnénk helyrehozni a dolgokat.
Zavarodottságunkat, fájdalmunkat és elvárásainkat Istenre kell bíznunk (Zsoltárok 55:23).
Ha van valami, amit meg kell tennünk, Isten tudatni fogja velünk. Nem habozik szembesíteni bennünket a bűneinkkel, vagy útmutatást adni nekünk. Nem hagy bennünket sötétségben.
De néha egyszerűen csak arra kér, hogy nyugodjunk meg benne, és ne piszkáljuk tovább a sebet, hogy begyógyulhasson.
Hogyan hagyhatjuk békén a sebeinket?
1. Úgy, hogy szomorú, dühös vagy zavarodott gondolatainkat tudatosan megszakítjuk Isten igéjével, imádsággal, hálaadással vagy dicsőítéssel. (Lásd: “Nem tudok megváltozni” )
2. Úgy, hogy rendszeresen megújítjuk gondolkodásunkat Isten igéje által. (Lásd: “Agresszív megújulás”)
3. Úgy, hogy imádságban Istenhez kiáltunk. (Lásd: “A legmegbízhatatlanabb érzés az összes közül” és “Három mód, ahogy a lényegre figyelhetsz a szenvedésben”)
Vannak szívsebek, amelyek hegeket hagynak maguk után. De még ezek a hegek is erősebbé tehetnek bennünket, ha arra használjuk őket, hogy segítsünk másoknak:
2Korinthus 1:3–7: “Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.”
----------------
Eredeti: Let Your Heartaches Heal - Give Them to God
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces áhítatainkat.
3. Úgy, hogy imádságban Istenhez kiáltunk. (Lásd: “A legmegbízhatatlanabb érzés az összes közül” és “Három mód, ahogy a lényegre figyelhetsz a szenvedésben”)
Vannak szívsebek, amelyek hegeket hagynak maguk után. De még ezek a hegek is erősebbé tehetnek bennünket, ha arra használjuk őket, hogy segítsünk másoknak:
2Korinthus 1:3–7: “Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.”
----------------
Eredeti: Let Your Heartaches Heal - Give Them to God
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment