Néha Isten suttog. De az égbolton hirdet.
“Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.” ~ Zsoltárok 19:1–2 (ill. 2-3)
Ezek az igeversek több évvel ezelőtt jutottak eszembe, amikor egy erkélyen álltam a horvátországi Dubrovnikban. A kék ég olyan erővel, szépséggel és céllal ölelte át a horizontot, hogy nem tudtam nem dicsérni a Teremtőnket.
Akár fátyolszerű fehér felhők töltik be az eget, akár szikrázó napfény, akár ragyogó csillagok takarója borítja, Isten az Ő isteni természetén keresztül szól hozzánk.
“Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható...” ~ Róma 1:20
Isten teremthetett volna unalmas, bézs színű eget is. De nem így tett.
Teremtését arra használja, hogy nyomokat, utalásokat adjon nekünk az Ő jelleméről — olyan nyomokat, amelyek minden nyelvi határon áthatolnak:
“Nem emberi beszéddel, vagy hallható szóval hirdetik, mégis eljut hangjuk az egész Földre, megérti szavukat az egész világ.” ~ Zsoltárok 19:3–4 (ill. 4-5)
Figyelsz?
🌥⛅🌤🌞
Bátorítalak, hogy olvasd el a Zsoltárok 19 teljes szövegét.
-------------
Eredeti: Are You Listening?
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.


No comments:
Post a Comment