A Szentírás nem említi, hogy önmagunknak meg kellene bocsátanunk.
Amikor úgy érezzük, hogy nem bocsátottunk meg önmagunknak, akkor valójában olyas valamiről beszélünk, amit bánunk vagy sajnálunk.
A ilyen sajnálkozás (vagy megbánás) lehet pozitív:
1. Megalázhat minket, ami bűnbánathoz (megtéréshez), helyreállításhoz és megbékéléshez vezet (Jakab 4:8–10).
2. Pált is a megbánása indította hatalmas szolgálatra (1Timóteus 1:12–16).
A sajnálkozás (bánkódás) lehet negatív is:
1. Belemerülhetünk az önsajnálatba, sajnálva a következményeket anélkül, hogy valójában a bűneinket bánnánk meg. Káin példája jól mutatja ezt a fajta megbánást (1Mózes 4:1–13).
A megoldás: Nézzünk szembe a bűneinkkel, és fogadjuk el a következményeket, ahogyan Dávid király tette (2Sámuel 12:1–23).
2. Bánkódhatunk bűneink miatt, de elutasíthatjuk a továbblépést.
Ez gyakran abból fakad, hogy túl sokat foglalkozunk a saját érzéseinkkel, és emiatt reménytelenné, bizonytalanná válunk.
A megoldás: Pál a Filippi 3:7–14-ben megadja azt a bölcsességet, amelyre szükségünk van a továbblépéshez. Ha bánkódással küzdesz, bátorítalak, hogy olvasd ezt az igeszakaszt naponta.
-------------
További olvasmány Dávidról:
Áhítat az önsajnálatról:
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment