Éppen a férjemmel ebédeltem egy étteremben, amikor egy nagyobb csoport ember leült egy közeli asztalhoz. Elég hangosan beszélgettek ahhoz, hogy az étteremben mindenki hallja mit mondanak.
A beszélgetés témája a tetoválástól kezdve a gyerekek verésén át az örök életig terjedt. Egy fiatal nő különösen hangos volt, aki elmesélte hitvallásait, amelyek a hindu és a keresztény fogalmak furcsa halmaza volt. Mielőtt más témákra tért volna, azt mondta, hogy nem akar örökké élni, mert az unalmas lenne.
Csendben imádkoztam érte és társaiért.
Ez a nő sok olyan embert képvisel világunkban, akik azt hiszik, hogy ők maguk dönthetik el, mi az igazság (2Péter 2:1-3).
Valamikor én is azt hittem, meg tudom határozni az igazságot. Bár az én következtetéseim mások voltak, mint ennek a hangos nőnek, de épp olyan ostobák.
Micsoda arrogáns, öntelt lények vagyunk (Példabeszédek 16:18; Zsoltárok 14:1; Példabeszédek 11:2)!
Arroganciánkban olyan isteneket hoztunk létre, akiket mi magunk felügyelhetünk, összekeverve vagy összeillesztve különféle hiedelmeket, azért, hogy saját céljainkat szolgálják. Vagy választhatjuk azt a “vallást”, amely valójában több hitet igényel, mint az összes többi: az ateizmust.
Nagyon örülök, hogy Jézus megmentett az ostobaságomtól. Ez az egyik ok, amiért szeretném tanulmányozni az Ő Igéjét, tudni, mi az igazság, és pontosan és helyesen megosztani azt másokkal is (2Timóteus 2:15).
Ha az Úr téged is megmentett az ostobaságodtól, arra biztatlak, hogy tedd ugyanezt.
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment