Régóta együttérzek azokkal a testvéreimmel Krisztusban, akik szenvednek a hitükért szerte a világon. Egyes országokban a hívők elveszítik családjukat, munkájukat, szabadságukat, sőt életüket is. Ők valóban megértik Krisztus követésének az árát.
A mi “üldöztetéseink” ehhez képest csekélyek, de mindinkább fokozódnak. Úgy tűnik, hogy világszerte nyomást gyakorolnak és téves fényben mutatják be a keresztényeket, valamint negatívan sztereotipizálják és cenzúrázzák őket.
Üldözött és szenvedő testvéreinkhez hasonlóan nekünk is meg kell győződnünk arról, hogy “kiszámoltuk-e” Krisztus követésének költségeit.
Krisztus elmagyarázza a Lukács 14:25-33-ban, hogy az Ő követőjévé válni annyit jelent, hogy az Ő céljait minden más cél fölé helyezzük életünkben. Ez azt jelenti, hogy felvesszük a keresztünket és megtagadjuk önmagunkat.
A Szentírás nem borítja be cukormázzal az életünket Krisztusban. Jézus azt mondta: “ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!” Pál pedig arra figyelmeztetett, hogy azokat “akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Timóteus 3:12).
Ezért készítsük fel szívünket és elménket, hogy szilárdan megálljunk. Soha ne felejtsük el, milyen árat fizetett Krisztus az üdvösségünkért. Bármibe kerül is a hitünk itt a földön, az kevés Krisztus áldozatához képest. A szenvedésünk pedig rövid a mennyben eltöltött örökkévalósághoz képest.
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment