Néha azt gondoljuk, hogy a pozitív, eredményes keresztények tökéletes körülmények között nevelkedtek. Azt gondoljuk, hogy kevésbé tökéletes életünk igazolhatja önsajnálatunkat és keserűségünket.
Amikor a családtagoknak való megbocsátásról, önmagunk megtagadásáról és a rossz jóval való viszonzásáról írok, megtörténik, hogy valaki ír nekem, és azt mondja, hogy nyilvánvalóan nekem nem kellett nehéz kapcsolatokkal megküzdenem.
A közeli barátaim tudják, hogy nagyon komoly problémáim voltak éretlen, istentelen, hálátlan és nárcisztikus emberekkel.
Meg kell értenünk, hogy egyikünknek sem voltak/vannak tökéletes életkörülményei. Néha épp azok az emberek, akik a legrosszabb helyzetekkel szembesülnek, válnak a legpozitívabbakká és legproduktívabbakká.
Ezt úgy teszik, hogy felelősséget vállalnak saját döntéseikért, és kegyelmet és megbocsátást kínálnak azoknak, akik megbántották őket.
Sajnos sok tanácsadás (még “keresztény” tanácsadás is) arra ösztönöz bennünket, hogy hagyjuk, hogy körülményeink határozzanak meg és korlátozzanak bennünket. De az evangélium ennek éppen az ellenkezőjét mondja.
Új teremtmények vagyunk Krisztusban (2Korinthus 5:17), és bízhatunk Istenben, hogy életünk legrosszabb dolgait a mi javunkra használja fel (Róma 8:28).
Keserűség vagy jobbá válás. Rabszolgaság vagy szabadság. A döntés a miénk.
💙💙💙💙💙💙💙💙
Bátorítson József példája (1Mózes 37-50).
-------------
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment