1Ján 3. része arról szól, hogy Isten valódi gyermekei nem élnek szándékos, szokásos bűnökben. Arra törekednek, hogy tiszta legyen a lelkiismeretük, bevallják bűneiket és megtérnek azokból és igazán szeretik testvéreiket Krisztusban.
Két féle módon téveszthetjük meg saját magunkat:
1. Ha azt gondoljuk, hogy megtérésünk után is bűnnel teli életet élhetünk.(1)
2. Ha kételkedünk Isten kegyelmében és bocsánatában, miután már igazán Krisztus követőjévé váltunk.(2)
A szívünk megtéveszthet, de “Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud” (1Ján 3:19-21).
Az 1Ján 3 biztosít bennünket affelől, hogy ha az Úrhoz tartozunk, akkor nem csupán szavakat fogunk kimondani amikor elmondjuk a megtérő imát - hanem ez része lesz a szívünknek, elménknek, cselekedeteinknek. Nem válunk tökéletesekké, de aktívan fogunk törekedni arra, hogy az Úrnak tetsző életet éljünk, elforduljunk a bűntől és bátran hirdessük:
“Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” 1Ján 3:1
------------------
(1) Az ember megtévesztheti önmagát, ha azt gondolja, hogy ha megvallotta a hitét, továbbra is úgy élhet, mint egy nem megtért személy. Az Ige világosan cáfolja ezt a nézetet (János 14:21; Róma 2:13; Róma 6; 1Ján 3:6-10).
(2) Vagy pedig az ember szenvedhet a hamis bűntudattól. Amikor a sátán vádol bennünket, emlékeztet régi bűneinkre, hogy kételjedjünk Isten bocsánatában. Vagy bizonytalan érzéseket kelt a méltatlanságunkról. Amikor Isten meggyőz bennünket a bűnről, az építő jellegű (2Korinthus 7:9-10). A keresztény mély szomorúságot érezhet a bűn miatt, de ennek konkrét oka lesz (Jakab 4:7-10).
-------------
Eredeti: False Confidence & False Guilt
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment