Egy professzor szemináriumi osztályában voltam 200 másik tanulóval együtt.
Néhány évvel később, amikor egyszer megláttam, ezt mondtam neki: “Ön valószínűleg nem emlékszik rám, de én egy egykori diákja vagyok, aki nagyon élvezte az óráit az Apostolok Cselekedetének könyvéből.”
Ez a kifejezés - “Ön valószínűleg nem emlékszik rám” - eszembe jutott amikor a 139. Zsoltárt olvastam.
Miért?
Azért, mert még ha csupán egy is vagyunk a föld 7.8 milliárd lakója közül, Isten ismeri minden mozdulatunkat, minden gondolatunkat, minden félelmünket, minden örömünket.
“Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsoltár 139:1-4)
Kedves keresztény, ismerve vagyunk. Szeretve vagyunk. Mindig a mi szerető Istenünk jelenlétében vagyunk.
Gondolkodj el ezen ma!
-------------
Eredeti: You Probably Don’t Remember Me
Fordította: Márton Marika
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre a blog jobb oldalán, és hetente kétszer megkapod friss egyperces áhítatainkat.
No comments:
Post a Comment