Volt
már olyan, hogy egy üres szekrénybe nem pakoltál végül semmit, hanem üresen hagytad?
Nekem sem.
Ha üres helyet találunk, általában megtöltjük, akár felesleges, hasznavehetetlen dolgokkal is, amikről úgy gondoljuk, egyszer majd szükségünk lehet rá, de valójában nincs.
Ugyanezt tesszük szellemi értelemben is.
Ha üres helyet találunk, általában megtöltjük, akár felesleges, hasznavehetetlen dolgokkal is, amikről úgy gondoljuk, egyszer majd szükségünk lehet rá, de valójában nincs.
Ugyanezt tesszük szellemi értelemben is.
Ha elhanyagoljuk az Úrral töltött időnket, nem azért tesszük mert nincs rá időnk. Inkább azért, mert szívesebben megtöltjük azt az üres helyet más, kevésbé fontos dolgokkal.
Akkor
jutottam erre, mikor Jeremiás 2:13-at
olvastam: „Hiszen
népem kétszeresen vétkezett: elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett ciszternákat ástak maguknak, amelyek nem tartják meg a vizet!”
Mikor elhanyagoljuk a kapcsolatunk Istennel, akkor az lesz az eredmény, hogy engedjük, hogy valaki vagy valami elfoglalja az Ő helyét.
Ahelyett, hogy a „szekrényünket” az Úrral töltött idővel
meg, olyan dolgokkal tömjük tele, amikről úgy gondoljuk, szükségünk van rá, de
valójában nincs.
Jézus elmondta, hogy mi az egyetlen dolog, amire szükségünk van a „szekrényünkben”.
Tudod mit mondott?
Olvasd el itt: Lukács 10:38-42
Ha tetszett ez az áhítat, iratkozz fel ingyenes hírlelvelünkre a blog jobb oldalán, és hetente megkapod friss egyperces ahítatainkat.
Fordította: Bolbásné Gyaraki Viola
No comments:
Post a Comment