Miért nem mindig a csendesség a legjobb elnevezés?

Érdekes, hogy mi keresztények gyakran hívjuk az Úrral töltött időnket "csendességnek" vagy "csendes időnek."

Az Zsoltárok könyve jól bemutatja, hogy milyen az Úrral való egészséges kapcsolat és bátorít minket, hogy csendesedjünk el, mindent tegyünk félre, ami elvonná a figyelmünket (pl. Zsoltárok 131:2), összpontosítsunk Istenre és Igéjére (pl. Zsoltárok 119:9-16), vagy akár teljes csendben is ülhetünk előtte (pl. Zsoltárok 46:10).

De a zsoltárírók volt, hogy felkiáltottak, vagy sírtak fájdalmukban, elkeseredésükben, félelmükben vagy a haragjuk miatt (pl.  Zsolrátok 69). Ezek nem "csendes" dolgok, mégis részei az Istennel való egészséges kapcsolatnak. Isten azt szeretné, ha őszintén és nyíltan jönnénk hozzá és bátran megosztanánk vele félelmeinket, kételyeinket vagy összezavaradottságunkat.  

A zsoltárírók volt, hogy más okból is megtörték a csendet: dicséretbe és imádatba fogtak, énekelve és kiáltva, hála és szeretet szavait szólva az Úrhoz (pl. Zsoltárok 100).

És természetesen az Zsoltárok könyve (és az egész Szentírás) arra bátorít, hogy imádkozzunk magunkért és másokért, akár halkan, akár hangosan teszük ezt. (Zsoltárok 32:6). 

A Zsoltárok könyvéből megfelelő képet nyerhetünk az Úrral töltött időnkről, ami mindig jó, de nem  mindig "csendes."

Megjegyzés: Továbbra is "csendességként" fogok utalni az Istennel töltött időre mert könnyen érthető, de szerintem ki kéne találnunk egy nevet, amit jobban illik hozzá. Te mit javasolsz? 

Ha tetszett ez az áhítat, akkor iratkozz fel ingyenes hírlelvelünkre a blog jobb oldalán és hetente megkapod friss egyperces ahítatainkat.  

Eredeti forrás:  https://biblelovenotes.blogspot.hu/2017/11/why-quiet-time-is-not-always-best-name.html

Fordította: Bolbásné Gyaraki Viola