A felnőtt éveim nagyobb részében, a szüleimmel való kapcsolatomat teljesen természetesnek vettem. Szerettem őket, de nem fejeztem ki feléjük a tiszteletemet.
Ha valakit tisztelünk, akkor:
☆ kezdeményezünk felé.
☆ kifejezzük az érdeklődésünket.
☆ és kifejezzük, hogy fontos a számunkra.
A kezdeményezés azt jelenti, hogy meglátogatjuk, felhívjuk, levelet írunk, megajándékozzuk, és ezeket megtesszük akkor is, ha ez nekünk éppen kényelmetlenséggel jár. Ha mindig valamit csak kényelemből teszünk meg feléjük, akkor az a saját magunk felé való tiszteletet fejez ki, és nem a szüleink felé való tiszteletet. Pedig nekik sok mindent ki kellett bírniuk velünk szemben, az önző gyermekkorunkat, serdülő és tinédzser korral járó gőgös időszakokat.
Kifejezni az érdeklődésünket azt jelenti, hogy felhagyunk a gyermekes viselkedésünkkel és végre elkezdünk felnőttként reagálni feléjük. Oly sok éven keresztül ők szolgáltak ki minket, most itt az idő ezt visszaadni.
Kifejezni feléjük, hogy fontosak a számunkra azt jelenti, hogy rendszeresen kommunikálunk velük olyan dolgokról, amelyek fontosak a számukra (persze sok minden egyéb dolog is még ide tartozik).
A Farizeusok azt vallják, hogy tisztelik Istent, de mindeközben semmibe veszik a szüleik szükségleteit. Erre Jézus a következőképp reagál: “Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.” (Máté 15:1-9)
Ha tiszteled a szüleid, akkor ezzel Istent is tiszteled! Ebben a felállásban csak győzni lehet!
Eredeti forrás:
1-Minute Bible Love Notes - No More Lip Service!