Van valami, ami a szenvedésnél is jobban próbára tesz minket.
Jób
elveszítette a gyermekeit, a vagyonát és az egészségét, mégis hittel és
bizalommal reagált minderre.
Ahogy
azonban tovább szenvedett, a barátai pedig ostoba magyarázatokkal álltak elő,
megtört. Keserű panasz hagyta el az ajkát (Jób 23,1-2), mert azt érezte, hogy
Isten elhagyta, elfelejtette és elutasította őt.
Elég hite volt ahhoz, hogy mindent elveszítsen … kivéve Istent.
„Bár
tudnám, hogy hol találom Istent!” (Jób 23,3)
A legtöbben eljutunk erre a pontra az életünkben, és ugyanarra a
válaszra van szükségünk, mint amit Isten adott Jóbnak:
„Te
Istent kritizálod, de tudod-e a válaszokat?” (Jób 40,2)*
„Semmivé akarod tenni az én
igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?” (Jób 40,8)
Ebben az életben nem érthetünk és nem is fogunk megérteni
mindent. Isten
nem is ígéri ezt nekünk, és csak akkor veszítjük el Őt, ha kétségbe vonjuk az Ő
tiszta és szent jellemét, és a dolgokat a saját emberi megértésünkre
támaszkodva próbáljuk meg megfejteni (Példabeszédek 3,5).
*Az
angol bibliafordítás alapján
Forrás:
James Dobson: Amikor nem értjük Istent
