Időnként magam is siránkozom.Van, amikor a poharat félig tele látom, és a negatív dolgokra koncentrálok egy valójában pozitív helyzetben.
De fejlődöm ebben. Legalábbis a férjem így látja.
A siránkozás olyan, mintha egy sötét szobában tartózkodnánk, behúzott függönyök mögött, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a nap besüssön, és beragyogja a körülményeinket.
Még akkor is, ha a körülményeink igazán zordnak tűnnek, mindig tündökölnek csillagok a sötét égbolton, ha keressük őket.
Ha pedig a Fényt keressük, visszatükrözzük azt, és az Ő fényével ragyogunk, ahelyett, hogy siránkoznánk.
„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei… Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.” (Efezus 5,8; Filippi 2,14-15)
Szeretnél Isten fényével ragyogni? Én erre törekszem.
Balla Márta fordítása
Whiners or Shiners
