Egy kilenc és fél órás vonatút várt ránk Krakkóig. Azzal a reménnyel indultunk, hogy egy üres fülkében pihenhetünk, olvasgathatunk és tanulmányozhatjuk az Igét. Az Úrnak azonban más tervei voltak.
A legtöbb fülke félig sem volt tele utasokkal, nem úgy, mint a miénk. Sőt, a mi fülkénk egyenesen túlzsúfolt volt.
A négy román fiatal, akikkel együtt utaztunk, egy csoport tagjai voltak. Így az utazás végéig folyamatosan fiatalok csoportosultak a fülkeajtónkban és égtek a vágytól, hogy anyanyelvűekkel gyakorolhassák az angolt.
A következő kilenc és fél órában sokféle téma került szóba, és több lehetőségünk adódott arra is, hogy az evangélium fontos részeit megosszuk utastársainkkal.
Gyakran nem tudhatjuk, mi a legjobb a számunkra. Egy szabad fülkére vágytunk, egy nyugodt napra, hogy gyönyörködhessünk a tájban és tanulmányozhassuk az Igét. Isten azonban egy jobb tervet készített elő.
Lehet, hogy Isten számodra is egy jobb tervet tartogat a mai napra. Van erre időd a napirendedben és nyitott minderre a szíved?
Balla Márta fordítása
Train Ride Conversation