„Addig, amíg Krisztus visszatér, a hívőknek próbatételeket kell kiállniuk. Abban a hitben, amelyet nem lehet próbára tenni, nem bízhatunk.”
Warren Wiersbe
Gyakran úgy gondoljuk, hogy a kereszténység viszontagságoktól mentes életet takar. És amikor többes számot használok, és azt mondom, hogy „mi”, akkor önmagamról beszélek.
Tudatában vagyok annak, hogy az Úr nem ígér szélcsendes vitorlázást az élet tengerén (János 16,33), amikor azonban nehézségek jönnek, időnként összezavarodom, csüggedés vesz erőt rajtam, és csupa helytelen kérdést teszek fel.
Mindez azért van, mert elfeledkezem arról, hogy a megpróbáltatások jó és szükségszerű részei a keresztény hitem növekedésének, amik felett valójában örvendezhetek, mert állhatatosságot eredményeznek. (Róma 5,3)
Nagyon tetszik az 1Péter 1,3-9-ben használt hasonlat, amely hitünket olyan aranyhoz hasonlítja, amely finomításra szorul. A finomítók lángja csak a fém szépségét csorbító salakanyagot pusztítja el – azt, ami a fém értékéből elvesz, és önmagában értéktelen. A kész termék az ékszerész dicséretét hirdeti, csakúgy, mint ahogyan a mi állhatatos hitünk dicsőséget hoz az Úrnak.
Idézet: Wiersbe, W. W.
Balla Márta fordítása
Beauty From Adversity
