Elmondta, hogy a férje halála után édesapánk segített neki a házkörüli javításokban, és a hölgy néhány számláját is ő maga állta. Egyikünk sem hallotta még ezt a történetet, de nem voltunk meglepve. Édesapánk állandóan segített másokon, annak ellenére, hogy élete utolsó 25 évében Parkinson-kórral küzdött.
„Én egy magányos idős hölgy vagyok – mondta, miközben szinte kisimultak a ráncai – és édesapátok még most is jó hozzám. Itt vagy te, a lánya; időt áldoztál arra, hogy bemutatkozz, meglátogass, és régi szép dolgokat juttass az eszembe.”
Édesapám több mint 10 évvel ezelőtt hunyt el, az öröksége azonban tovább él.
Akár észrevesszük, akár nem, mindannyian hátrahagyunk valamilyen örökséget – akár jót, akár rosszat.
„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok (szerencsések, irigylésre méltók*) lesznek.” Példabeszédek 20,7
Áldottnak, boldognak, szerencsésnek és irigylésre méltónak érzem most magam, hogy ilyen édesapám volt. Akár hasonló áldásban volt részed, mint nekem, akár nem, arra bátorítalak, hogy tiszteld édesapádat Isten parancsolatai iránti tiszteletből.
*Az angol Amplified Bible alapján
Balla Márta fordítása
He Was My Angel
