„Mi volt a legrosszabb a kommunizmusban?” –
kérdeztem egy bolgár hölgytől, aki abban a rendszerben nőt fel.
Meglepődött, hogy nem tudom, és így válaszolt: „Olyanok
voltunk, mint a vágóhídra szánt juhok. Sosem hallottuk az evangéliumot.”
Könnyes szemekkel képzeltem magam elé a bárányok
sokaságát, akiket a halál kapuja felé terelnek.
Én magam sosem éltem az evangélium bizonysága
nélkül. Bármikor szabadon dicsőíthettem az Urat, olvashattam a Bibliát,
hallgathattam keresztény rádiót, nézhettem ilyen jellegű TV műsorokat,
olvashattam keresztény könyveket és magazinokat, nyíltan beszélhettem Istenről.
Felelős vagyok azért, hogy imádkozzam
mindazokért, akik még soha nem hallották az evangéliumot, és azokért a
keresztényekért is, akiket a hitükért üldöznek.
„Ne feledkezzetek meg a foglyokról,
mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben
vagytok.” Zsidók 13,3
Ma imádkozzunk mindazokért, akik nem hallották még
Isten Igéjét, és azokért is, akiknek Isten Igéje miatt kell üldöztetést
szenvedniük.
Balla Márta fordítása
Like Sheep to the Slaughter
