Az odaadó szeretet

Egy New York-i édesanya megmentette főnöke életét azáltal, hogy egyik veséjét neki adományozta. Röviddel ezután a főnöke elbocsátotta. 

Ebben az esetben könnyű észrevenni, hogy ki volt az adományozó és ki az elfogadó. Nem szükséges azonban feláldoznunk egyik vesénket ahhoz, hogy adni tudjunk. Egyszerűen csak:

• végrehajthatjuk kötelezettségünket ahelyett, hogy átsiklanánk felette.
• segíthetünk egy szomszédunknak, amikor inkább lazítanánk.
• másnak adhatjuk azt a pénzt, amit inkább magunkra költenénk.
• kényelmetlenséget is elviselhetünk másokért.

Hasonlóképpen nem kell ahhoz elbocsátanunk a vese donorunkat, hogy hálátlanokká váljunk. Ehhez az is elég, ha:

• természetesnek vesszük a segítőkész munkatársakat, kedves szomszédokat vagy a hűséges barátokat.
• fösvények módjára bánunk az időnkkel és pénzünkkel.
• csak akkor gondolunk jótevőinkre, lelki vezetőinkre, szüleinkre és nagyszüleinkre, amikor szükségünk van rájuk.

Isten arra szólít fel bennünket, hogy: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Filippi 2,3-4
Balla Márta fordítása
Self-Sacrifice