“Ahelyett, hogy tiszteletet fejeznénk ki a szüleink felé, ehelyett az elmúlt 30 évben, keményen bíráljuk, hibáztatjuk és támadjuk a szüleinket az esetleges hibáikért. Egy mérgező, hulladék telephellyé váltak, akikre ráönthetjük a frusztrációnkat és hibáztathatjuk őket azokért a területekért, amelyek diszfunkcionálisak az életünkben. Amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy analizáljuk a hátterünket (honnan jöttünk, hol nőttünk fel, milyen nevelést kaptunk, milyen hatások értek gyerekként - ford-i megjegyzés)... mindeközben, megfeledkezünk arról a felelősségünkről, hogy megvizsgáljuk, hogy nekünk milyen a hozzáállásunk és a megnyilvánulásunk a szüleink felé. Mint gyerekek, elbunktunk engedelmeskedni Isten azon parancsának, amely azt mondja: tiszteld apádat és anyádat.” (1) Én jómagam is hosszú éveken keresztül alábecsültem Isten 5. parancsát: “Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: “hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” ~ Efézus 6:2-3
Egyszer csak felismertem, hogy nem tudom Istent igazán tisztelni, ha nem veszem komolyan ezt a parancsát is. Ennek a parancsnak engedelmeskedve szembe megyek a társadalom normáival, de megéri!
Eredeti forrás:
1-Minute Bible Love Notes - Underestimated Command
(1) The Tribute by Dennis Rainey, Word Publishing, 1994, page 3,4
Tudom, már többször érintettem ezt a témát -a szölők felé való tiszteletet-, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos ezt a parancsolatot komolyan venni, ahhoz hogy jól menjenek a dolgaink, mint egyénnek, mint családnak, mint pedig társadalmi szinten.
